Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gondolkodó

2011.01.11

2011.01.11. A könyveknek igenis vége.

Szeretem előhívni a fényképeket, albumba rendezni, és néha meghitten többedmagammal átnézegetni. Szeretem a könyvek illatát, tapintását, formáját, a lapozás hangját. Szeretek régi típusú telefonon tárcsázni. Szeretek magnót hallgatni, lemezeket, és váltós autót vezetni, szeretem ha a mobiltelefonon csak telefonálni és üzenetet írni lehet, képeslapot küldeni és kapni, mert az igazi, kézzel fogható emlék. El sem tudnám képzelni, hogy monitorról olvassak, hogy csak felírjam a képeket egy cd-re, hogy mp3 lejátszóval menjek vásárolni, mobiltelefonnal fotózni, állandóan thai kaját enni, facebookra kitenni a boldog karit mindenkinek üzenetet, számítógépen jegyzetelni.

PEDIG DE!

Ha egyszer valamilyen okból kifolyólag muszáj átszokni pl. az e-book olvasóra, igenis menni fog, és annak ellenére, hogy az elmúlt 30 évben lapról olvastál, tudsz tanulni a számítógépről, és felfedezed, hogy milyen praktikus az interaktív szöveg. A könyvek igenis meghalnak, a technika kicselez, mert az e-book nem fényes, hanem papír tapintású, ez egy fondorlatos megoldás, és az egész folyamat kegyetlen és fájdalmas.

Feljövőben lehet egy digitális átállási sérülések tanácsadás - szakmakomplexum, a célközönség az 1980-nál korábban született generációk.

Mi is az a blutut???

 

2011.01.08. Szezonok

Most éppen adóbevallási szezon van, gondolom ezzel az ürüggyel is lesznek akciók és árleszállítások országszerte. Persze, most farsang is van, 20%-os kedvezménnyel lehet álarcokat bérelni. A velencei porcelánok elég drágák most is, csak a rózsadombra szóló lakcímkártyával jöhet szóba. A karácsonyi szezon épp lejárt, előtte karácsony előtti várások voltak. Nemsokára jön a húsvéti szezon, aztán az interjúszezon, amit a nyaralási szezon követ, majd jön Haloween, jajj, és a Valentin szezont kihagytam. Nem is tudom, a vandál kapitalizmus csúcsán miért van még ősz, tél, tavasz, nyár, aránytalanul kevés terméket lehet eladni ezekkel a konzervatív, hagyományos szezonnevekkel!!!

 

2011.01.04.

Ma: nem történt semmi, és olyan tökéletes volt, hogy le kell írjam. Csikszentmihályi féle flow érzésem volt egész nap, pedig csak koffeint ittam. A cím ellenére egyáltalán nem Kunderás. Éjjel háromig néztem a filmet, RED, Retired Extremely Dangerous, egy kalóízlapon, most megy a mozikban. Remek film, nagyon tetszik, és John Malkovich fantasztikus színész, nézd meg, ha teheted.

Később folytatom, vendég érkezett. :)

2010.11.26. A nagymama korszak vége

Tegnap vásárolni voltam. Előttem a sorban áll egy néni. Úgy nézett ki, mint aki egykor vagány nő volt, mostanra megérett a jó nagyi szerepre. Középtermetű, kicsit dundi, mint aki nagyon jóízűeket tud főzni és nagyon jóízűen tud enni. Félhosszú pirospozsgás arca volt, és biztos voltam benne, hogy mesét olvas az unokáinak minden este, aztán arccal az ég felé, összetett kézzel imádkoznak, és szépeket álmodnak. De sajnos Nagyi elkezdte kipakolni a kosarát. Ami a főzést illeti, volt benne két zacskós leves, ami pedig a meséket: Blikk, Story, Hot, és még 2, aminek a nevére nem emlékszem.

Ezek a mai öregek.

2010.11.15. BKV tájékoztatás

Tájékoztatom tisztelt BKV-sofőrjeimet, 600 km.-re, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre 40 perc alatt, 1200 km.-re, Rómába 1,5. óra alatt érek el, de Törökbálintra, 30. km-re 1.5 óra alatt. Tehát lépjenek rá a k+++a gáz, vagy villanypedálra, mert ha lekésem a buszt, akkor azonnal 1 óra és 45 percre ugrik a menetidő. Ketyeg a biológiai órám, és ezáltal Önöknek is. Megértésüket és türelmüket köszönöm, és Önök is köszönjék meg az enyémet!

2010.11.14. A háttal-köszönősek

Van az az embertípus, akinek a papája-mamája pontosan úgy megtanította a köszönés illemét, mint nekem. Ennek egyik alkategóriája az újgazdag. Az újgazdag lehet okos és buta, menjünk tovább a buta vonalon. Van a jól-öltözött és az ízléstelen, utóbbi általában nyitott szájjal rágógumit rág, és amikor beszél hozzád, akkor mindig csattog a nyelve, a nyála, a foga és a rágógumi.

Ilyen emberek gyakran jönnek be hozzám a boltba. Nem köszönnek, mert valószínűleg nagyon el vannak foglalva, vagy nem illik észrevenni a kis eladót. Na jó. A kiállított termékekről csattogó-nyálas égrengető baromságokat mondanak egymásnak, félhangosan, nehogy meghalljam. De én meghallom, és kijavítom őket, mert tudom, hogy van olyan termék, amilyet keresnek. Erre ők megsértődnek, és tovább sustorognak egymásnak, és feltételezik, hogy mindent tudnak a termékről, rólam, a világról, és az élet értelméről. Szeretettel átadok nekik egy katalógust, hátha megnézik otthon, mert tényleg van olyan, amit ők veszettül keresnek egy fél éve. Csattogva megköszönik az impertinens agressziómat, és kimennek. Utánuk kiabálok észvesztően kedvesen, hogy a viszont látásra. Ők háttal, vállrándítva válaszolnak vissza, hogy igen-igen, azt.

Tudjátok, mi a legjobb az egészben? Hogy én csóró, lecsúszott középosztálybeli nőci, itt ülök a túrt, márkás cuccaimban, boldog vagyok, és illedelmes. Őket pedig egy Andrássy úti méregdrága boltban elköltöttek egy vagyont olyan cuccokra, amelyeket valószínűleg a kínai piacon is lehet vásárolni. Muhaha.

... csak hogy politikailag korrekt legyek és a kisebbségekről is megemlékezzek, igen, néha vannak jó fejek is! :)

 

2010.11.11. A Föld lapos

Ma reggel, a keserű neszkávét szürcsölgetve, bámultam ki a fejemből, az ablakon át a késő őszi napsütésbe. Észvesztő gyorsasággal dobták le magukról a fák a leveleket, észre sem vettem. Egy pillanatig azt hittem, hogy a Föld lapos, a Nap kering körülötte, és minden betegségre az érvágás a gyógyír, sőt, az is megfordult a fejemben, hogy a boszorkányokat el kellene égetni. De aztán elfogyott a kávém, és eszembe jutott, hogy a Föld geoid formájú.

2010.11.07. Miért vagyunk/voltunk liberálisak?

Az energiamegmaradás törvénye alapján semmi nem vész el, hanem átalakul. Ez érvényes lehet a pszichés energiákra is. Előbbi tényből kiindulva született a következő gondolatmenetem.

Vágjunk egyenesen a közepébe, és kezdjük ott, hogy I. Világháború vége, Németország romokban. Lesújtott nemzet, milliók lelkében, eszében ott lappang a veszteség, a megalázottság, és az ezzel járó pszichés energiák. Jön egy Adolf, reményt ad, a veszteségből célt, és agressziót kovácsol, és minden átcsap a másik végletbe, most ők tipornak.  A nézetek terjednek keletről nyugatra, nyugatról keletre, és milliók életébe kerül. Talán nem véletlenül, a szélsőség nem lehet előnyös, újra vesztesként kerülnek ki a játszmából. A felsőbbrendűséget leváltja az ellentéte, a mindenki egyenlő. A nagy egyenlőségben, generációknak volt ideje gondolkodni, és elborzadni azon, hogy az ember képed milliókat megölni. A nagy egyenlőség, mivel a szélsőség egy új arca, megbukott. Az önmagunktól való félelem, hogy milyen szörnyetegek, gyilkosok tudunk lenni, és hogy ezt elkerüljük, megszültük a liberalizmust.

Én csak egy félművelt, félnótás egyetemista nő vagyok, aki épp az idegengyűlöletről, ennek szociálpszichológiai hátteréről, politikai befolyásáról tanul, de számomra a liberalizmus nagyon közelít az anarchiához.

A látszat alapján Európa mintha megelégelte volna a mindenkinek mindent szabad és sokaknak még többet is szabad ideológiát, hát megszületett a rasszizmus kisöccse, az új rasszizmus, az új antiszemitizmus, stb. Most éppen ebben tapicskolunk.

Az a kérdés, hogy elég primitívek vagyunk ahhoz, hogy egyszerűen és közönségesen a rasszizmus és liberalizmus ördögi körébe ragadjunk, vagy a fentebb említett újdonságok csak a lábtörlői valami új, nagy, szélsőséges jelenségnek, amiről még el sem tudjuk képzelni, hogy mi az?

Valamennyire ide tartozik az a tény, amiért nem olyan régen megrökönyödtem: néhány egyetemista lánnyal beszélgettem hasonló témákról, és ők azt gondolják, hogy a '90-es évek elején az egész emberiség átesett valamiféle tisztítókúrán, meg gyóntuk a bűneinket, és többet soha a történelemben nem lesznek tömegmészárlások, deportálások.

"I tought Europe IS a country!" -- Katt oda!

2010.11.06. Nyomorultak és lelki szegények

Kismamának lenni sikk mostanában. Divatos kismamának még inkább. Magas, csinos, vékony nő, fényes, kígyóbőr leggingben, combközépig érő csizma, rövid pulcsi, színes kiegészítők, egy napos frizura, szóval talptól tetőig tipp-topp. Arra lennék kíváncsi, hogy mikor fogjuk a kellő időben a kellő szerepeinket jól játszani? Mikor lesznek a kislányok igazi gyerek-kislányok, és nem apró divatmacák? Mikor lesz a tinik fiúk derekán a nadrág, és nem fenék alatt? A tini lányok mikor jönnek rá, hogy a pedofileket és az agresszorokat nem kell csábítani? A plázacicák, ha kismamák lesznek, mikor vetik le a divatmaca maskarát?  Az idősek mikor lesznek igazi nagyszülők, nem hajdani önmaguk karikatúrája? A szülők mikor lesznek felnőttek?

2010.10.26. Miért olyan kicsi minden?

7 évesen, lázasan feküdtem otthon, Kézdivásárhelyen, a tömbházban, a negyedik emeleten, a legkisebb szobában, az Apám által készített ágyban. Hallgattam az Anyám magnóra vett hangját, mesét olvasott. Valójában elment dolgozni a Szigetelő gyárba, a bundájában és a telitalpú sötétbarna magas csizmájában. A magnó szólt, és szerettem volna megérteni, hogy került a hangja abba a masinába. '91-et írtunk akkor.

Az egész szoba vöröses narancssárga fényben úszott, és el sem tudtam volna képzelni semmi nagyobbat, mint egy háztömb, az óvoda, vagy a kacsalábon forgó vár, az egyszemű óriás, a hétfejű sárkány, vagy a város, a barátnőm bátyja.

Aztán elköltöztünk, és 10 év után visszalátogattunk Kézdivásárhelyre. A várost valószínűleg túl magas hőfokon mosták ki egy elromlott mosógépben, mert összezsugorodott, és beszürkült. A Művelődési Ház, amelybe 6 évig jártam táncolni palota volt, 10 év után csak egy nagyobb házikó. A határtalan, végtelen parkot néhány lépéssel bejártam, a hintához le kellett guggolni, nem nyújtózni, Gábor Áron szobra alacsonyabbra ereszkedett, és nem lett sokkal nagyobb, mint én. Valószínűleg az emberek is összementek, az arcuk is, a termetük is, mindenkit lehajolva kellett megpuszilni üdvözléskor.

Aztán voltunk Párizsban. Tudod milyen pici a Versailles? Alig fértem el a folyosón, nem tudom Marie Antoinette uszályos ruhájában hogy nem vert le mindent. Bécs és Budapest közepes, a gigantikustól sokat zsugorodott maga is. Visegrád egy kétszemélyes vár, nem értem, hogy fért oda be egy egész udvar népe. A Duna még nagy és félelmetes, főleg árvízkor.  

Nagyon remélem, hogy New York felfoghatatlanul nagy. Elvégre, többet én sem növök.

 

2010.10.24. Tegnaptól magyar vagyok.

Sok, kevert természetellenes alkoholos ital után ébredtem. Életemben másodszor voltam másnapos. Fejfájás, kóma, hányinger, szédülés. Reggel még fogalmam sem volt, mi minden fog még beleférni a napba. Megnéztünk két amerikai filmet, a kóma ettől csak erősebb lett. Kedvem lett volna kikapcsolni magam másnapig, de inkább elsétáltunk a Kossuth térre. A fejfájásom elpárolgott, valahova a gyönyörű őszbe, és összekeveredett az élénk színekkel és falevelek zizegésével. Sok jó arcú, civilizált, és jól öltözött ember állt a téren.

A varázslat az első politikus első mondatával kezdődött: ma kordonok nélkül ünneplünk, akkor kerültem módosult tudatállapotba. Pontosan ezen a téren, azokból az ablakokból lőttek oda, ahol mi álltunk.

Az egyetemen folyamatosan azt feszegeti néhány tanár, hogy egyébként is mi az a nemzet, mi az etnikum, mi tart össze, csak a fikció, ez egy szükséglet, a himnuszt is ki kellene cserélni, a magyarság tart a semmi felé. Igen, ezekről lehet és kell gondolkodni, de nem szép dolog sziklát zudítani rögtön a honfitárs fejéhez. Akarok gondolkodni, de nem akarom más erőszakos eszméit elsajátítani.

Orbán Viktor nemzet testvérnek nevezett. Nem vagyok nemzet testvér, magyar vagyok. Egyszerűen csak magyar. És tegnap, a Kossuth Téren éreztem magam először ezt.

Nem érdekel, hogy mi a pontos oka annak, hogy annyian összegyűltünk. Nem érdekel, hogy mitől csorgott fiatalok és idősek könnye, és az sem, hogy milyen heves érzelmek késztették az embereket a hosszú tapsokra, a fegyelmezett figyelemre: jó volt. Jó volt magyar lenni, játszó ruhában, cicoma és kokárda nélkül tegnap a Kossuth téren, jó volt egyetérteni. 

2010.10.21.

Olyan félelmetes alföldiséggel fúj a szél, amilyen az erdélyiek szerint nincs. Én sem hiszek benne. Alább néhány Herold, ami nekem nagyon tetszik. Magyaros, kreatív és gondolkodtató. 

Becsaptam egy ajtót. Azt mondtam neki, hogy nyitva van.

Ma reggel arra ébredtem, hogy már nem alszom.

Miért ülsz ilyen egyenesen? Nyilván tartásod van?

Neked, mint kívülállónak mi a véleményed az intelligenciáról?
 
Az embernek három korszaka van: ifjúság, felnőttkor és a "remekül nézel ki".

Nem szabad vizet inni, mert az nagyon erős ital. Fenntartja azokat a nagy hajókat.
 
Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad.

A kenderkötéllel való akasztás függőséget okoz.
 
Isten jól sikerült alkotása vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott ki.
 
Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert meg kell őriznünk a nagy ország látszatát!

Ajándék csónak ne nézd a lapát!

Ha három madár lennék, látnám magam felülről, amint magam után repülök.
 
A második házasság az optimizmus győzelme a tapasztalat felett!

A kisbaba olyan, mint a Nescafé. Könnyű megcsinálni és egész éjjel ébren tart!
 
Olyan mélyen aludtam tegnap este, hogy amikor felébredtem nem tudtam kimászni.
 
Akkora köd van, hogy a rendőrök ülnek a jelzőlámpán és kiabálják a színeket!
 
Stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is aludtál.
 
A gazdaság a szakadék szélén áll, de jövőre egy nagy lépést teszünk előre.
 
Aki eddig a sátor tetején lakott, annak Sátoraljaújhely.
 
Ha egy kacsa nem tud úszni, attól még nem a víz a hülye.
 
Most már tudom, mennyi fogkrém fér bele egy tubusba. Majdnem három méter.
 
Vigyázzatok, hogy ne okozzatok egymásnak maradandó párosodást.
 
Olyan nincs, hogy valami nem jó sörnyitónak.
 
Biztos módszer egy elefántszobor elkészítéséhez az, ha szerzünk egy hatalmas márványtömböt, és lefaragunk róla mindent, ami nem hasonlít egy elefánthoz.
 
A legügyesebb állat az ürge, hiszen búzával teli pofazacskóval is képes repülni, miközben egy baglyot egyensúlyoz a hátán.
 
Nem a Dunakeszi az embert...

 

2010.10.14. Párizsi emlékpont

A felnőtt, a gondolkodó és az egyetemista valószínűleg többé kevésbé kellemes alteregók? Nem tudom, lényeg, hogy bizonyos paraméter mentén meg lehet őket különböztetni.

A gondolkodó számomra kijátszhatatlanul össze van kötve Rodinnal. Emlékszem, 2002-ben voltunk Párizsban, busszal, osztállyal, szülőkkel, így az Anyámmal is. Ez utóbbi infók nem relevánsak, de kellemes volt ez az emlékezés-illat, ami megcsapott, miközben leírtam.

Az ember életében vannak emlékpontok, olyanok, amelyek valamiért fontosabbak mint mások, amelyekre gyakrabban, és erőteljesebben gondolunk vissza. Ilyen volt számomra 8 évvel ezelőtt a Rodin múzeum. Látni véltem a művészt misztikus porfellegben, ahogy a Csókot faragja, gyönyörű tavaszi nap volt. A szoborcsoport csak úgy, két ajtó közé téve, a szerelmesek örök ölelkezésre ítélve, és mindez egyszerűen csak gyönyörű.

 

Kép

A gondolkodás, a ráció mindig első helyen állt számomra, az érzelmeket is megelőzve. A csók lenyűgözött, de másik emlékpontra vágytam. Szerettem volna végigrohanni a múzeumon, hogy a Gondolkodóra hangolódjak, hogy átérezzem kínjait, és lássam a bronzba öntött sorstársamat. Úgy terveztem, megveregetem a vállát és megvigasztalom. Őrült keresésem lendületében olyat láttam, amit nem kellett volna: a gondolkodót kiűzték a kertbe, ott ült szerencsétlen, az erőlködéstől és elhanyagoltságtól megzöldülve, le madárszarva. Ezek után, érezzek, vagy gondolkozzak? Mi a történet tanulsága?

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Lapos?

(Szabi, 2010.11.17 11:44)

Gyakori tévhit, hogy a középkorban abban hittek, hogy a Föld lapos. Nagyon jól tudták, már az ókorban is, hogy gömbölyű, a gond csak azzal a kérdéssel volt, hogy mi kering mi körül.

Önellentmondás, vagy freudi elszólás?

(Szabi, 2010.11.06 16:59)

:) A fekete lyuk tömegsűrűsége végtelenül nagy.

Megtanulni örvendeni

(Kati, 2010.11.05 12:12)

:) Igen, a gyerekkor feladata, és a szülők legnagyobb felelőssége: úgy nevelni a gyereket, hogy felnőttként képes legyen a boldogságra. Ezt lehet bontogatni: megfelelő önismeret, erkölcs. Ennél nagyobb kaland nincs is az életben, még akkor sem, ha az egész iciri-piciri földkerekség összes kultúráját meglátogatod és elsajátítod. Szabi, mekkora szerencséd van, hogy Vásárhely nem ment össze! Hogy csináltad? Számomra egy fekete-lyuk szerű lelkiismeret furdalás tömegsűrűsége lett, de nagyon kicsi.

Apropó, linkajánló

(Szabi, 2010.10.29 13:28)

Nagyon régi az a bejegyzés, ahol linkajánlatokról esett szó, már nincs is a főoldalon. Úgyhogy inkább itt:
http://www.retropolisz.ro/adasok/

icipici

(Szabi, 2010.10.28 22:47)

Érdekes módon nekem Budapest tűnik iszonyatosan kicsinek. Tizenéves koromban minden nyáron egy hetet barangoltam a várost, talán ezért? Fura, de Vásárhely az egyetlen, ami nem ment össze számomra.

Az első bekezdésedben leírtakhoz nagyon hasonlókat átélve, sajnálattal gondolok a mostanában vagy ezután megszülető generációkra. Mi lesz szegény szerencsétlenekből akik ezt nem élték át?
Szerintem a gyermekkor egyik legfontosabb feladata: megtanulni örvendeni. Nagyon nem mindegy, milyen környezetben történik ez meg velünk.