Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árva

2011.06.05

Hogyan lehet használni a magyar nyelvet úgy, hogy az egyes szavak farába nem olyan rég tűzzel vassal beleégetett jelentéstartalmakat figyelmen kívül hagyjuk? Sehogy. Ha azt mondom, "nép" - akkor nekem a kommunizmus, a diktatúra, a kiportcíózott hús és cukor adagok, a hosszú sorok és a dermedt néma felnőtt-csend jut eszembe. Na meg Ceausescu és az integetés, mert automatikusan fordítóm a szavakat románból magyarba és odavissza. 

Nem, nekem a kommunizmussal semmi kellemetlen élményem nem volt, sőt, de a szüleim, nagyszüleim elmesélése alapján átélem. Az a gondolat, hogy milyen nagyon szerettem voltna sólyom és mittudom én mi lenni óvodásan, elképesztő és félelmetes. Csak úgy párttaggá gyúrták volna egy nemzedék óvodás kis buksiját. Vajon mi lettem volna felnőőtként, ha semmi nem változik? A kivégző osztag vezetője? Netán végrehajtó?

Nade visszacsapongom magam a kezdeti témához. Szóval a "nép" kilőve, mert propagandista. Társadalom? Valamivel jobb, de az olyan kortárs és szocio-filozófikus, hogy azt megrögzött anti-sznobságból mellőzném. Mi legyen akkor? Na ezért is érdemes nyelveket tudni, mert ott nem "érzed" a történelmi feszültséget, telítettséget, a nyelv mindennapi fáradtságát.

Akkor most rátérek arra a témára, amiért elkezdtem ezt a bejegyzést, a babysitting kérdésre. Most nagyon inderkulturális extra liberális tanulmányokat folytatok és innen erednek eme fennkölt eszmefuttatásaim. Bocsika. Aaaaa. Nem. Szóval millió könyv szól arról, hogy hogyan neveljük a gyerekeket. Sőt mi több, vannak olyan majomszabású emberek akinek még működnek annyira az ösztöneik, hogy nagyrészét csak úgy tudják és kész. Szaklapok, előadások, fórumok, oladalak, szülői, testvér, szomszéd és távoli rokonok tanács-hada tud abban segíteni, hogyan kell nevelni a kis képződményt. 

Nade. Ha alkotunk egy olyan párhuzamot, hogy a társadalmat lehetne egy gyereknek tekinteni, akkor... akkor baj van. A társadalom nem értelmes egyének összessége, hanem egy furcsa és ismeretlen maszlag, amit formázni kéne. Ki neveli, ki formázza? Kicsit olyannak képzelem el, mint az óriás csigát a Star-Warsból, szülők nélkül és öntörvényekkel. Nem tudom mit várunk szerencsétlen büdös kis porontytól. Legyen szép, egészséges, pirospozsgás? A tagjai bízzanak egymásban és legyenek elégedettebbek? Vannak a terrorista nagytesó szerepet jászók, Pl. USA, dehát neki csak pattanásosabb a képe mint nekünk. Hah.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy hetedhét országban végeztek kísérleteket arra vonatkozólag, hogy mennyire elégedettek az emberek. MEGLEPETÉÉS: többnyire azok, azaz 86% tulajdonképpen elégedett az életével!!! Akik nem elégedettek, ők mélyszegénységben élnek. Mi a helyzet a magyar nép-társadalommal? Nársadalom? Mmm, ez sem jó. Hát kérlek ők is! Mi is elégedettek vagyunk általában. A kérdőívek alapján pillanatnyilag rendben vagyunk, a jelenben éppen most, DE hosszú távon, tartósan inkább "kedvezőtlenül" érezzük magunkat, és kígyót békát kiáltunk a másikra, és azt mondjuk, hogy ő a csúnya, ő a kevetlen, a pesszimista és az agresszív. Igen, ez statisztika és tudomány. Ez most egy kicsit nevetséges eredmény, nem? Olyan ovis.

P.S.: a szerző véleménye nem mindig egyezik a szerző véleményével és nem vállal érte felelősséget.

  

  

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ösztönök és tehetség

(Bori, 2011.10.21 00:12)

nem létezik, be van bizonyítva tudományosan és pszichológiailag. Az amygdalánkba rögzült tudattalan emlékeinkről hisszük azt, hogy ösztönök, mert ezek cselekvésre indíttatnak.